TÖRTÉNETE

A kezdetektől a bányanyitásig (1619-1890)

Cinkota földesurai 1619-től a felvidékről elszármazott Beniczky család sarjai voltak, de a török utáni határviták miatt csak jóval később kezdtek foglalkozni ezen birtokukkal. Az 1700-as években a Cinkota ó-falu, a Szilas-patak és Csömör által közrefogott domboldalon szántók, legelők és szőlők voltak. Biztosan nem tudható, de lehetséges, hogy már korábban a nyúlszigeti apácák birtokaként (1259–1541) is megművelték. Földje az 1728-as Pest-Pilis-Solt vármegyei összeírás alapján főként vörhenyes homokos, kisebb részben fövenyes és kavicsos volt.

Az 1800-as évek folyamán az addig öröklések által felosztott terület Beniczky Ádám, majd fia, Ödön kezébe került, de nem sokáig lehetett teljesen az övék. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követő jobbágyfelszabadítás következtében a jobbágyokból parasztok, a földesúrból pedig nagybirtokos lett. Az 1850-1860-as évekig a domb szántókkal és szőlőkkel körülölelt fennsíkján időszakosan vizenyős-lápos terület volt.  A területet ekkor parcellákra osztották. A domb fennsíkján feltörő számos forrást betömték az újonnan lett birtokosok, hogy földjeik művelhetővé váljanak. Így állandó vízűvé lett a domb oldalában csörgedező patak.

Az 1870-es évek második felétől – 1894-es öngyilkosságáig – Beniczky Gábor gazdálkodott az „urasági” területeken feleségével, Batthyány Ilonával, akinek – egykori alkalmazottja visszaemlékezése alapján – a patakon duzzasztással nyert egykori fürdő s az erről elnevezett patak a Caprera nevet köszönheti. A fákkal és gyeppel körbevett nyílt uszodához, ami ugyancsak Beniczky birtok volt, a szőlők között fasoros utak vezettek Cinkota központjából. 1890 körül itt, a falutól északra, Kisszentmihály-Árpádföld fele, a fürdőtől délnyugatra fekvő dombtetőn az uraság bányát nyittatott.

1782–1785
1819–1869
Előző
Következő

Magyarország Első- (1782-1785) és Második (1819–1869) Katonai felmérése

Feltárástól az államosításig (1891-1949)

1893-ban Schmidt Sándor, korának egyik legjelesebb ásványkutatója, Cinkotára érkezett, hogy megvizsgálja, milyen geológiai viszonyok uralkodnak a területen. Ekkor írta le: “A legújabb feltárás végül a falusi földeken, az urasági fürdőtől délnyugatra a tetőn van, hol a tulajdonos kavicsbányát nyitott.” Kezdetben a vékony humuszlepel alól apróbb kavicsot és szürkés, helyenként sárgás, barnaszínű homokot termeltek ki. Ez a két anyag jellemezte, így amíg csak működött, hol homok-, hol kavicsbányaként hivatkoztak rá. A HÉV kiépítésével Csömörig (1900) a környék ázsiója megnőtt, így a bányát környező területeken már a 19. és 20. század fordulója körül megjelentek kisebb-nagyobb telepek, de az igazi betelepülési hullám a bánya és a falu közötti részen – ami ma Cinkota alsó, Újtelep neveken ismert – a közeli Cinkotai Strandfürdő megnyitásával (1928) indult meg igazán. A kitermelés által biztosított meredek partfalak és vizek (patakok, kis tavak) közelsége azonban más, „ideiglenes lakókat”, itt költő madarakat is a bányához vonzott. Az 1920-as évektől partifecskéket, majd gyurgyalagokat is megfigyeltek a környéken.

Védett gyurgyalag a “Mentsük meg Csobaj-bányát” fb-oldal logójában

Részlet “A gyurgyalag költése Csömörön és Nagy-Budapest területén” című beszámolóból, 1952-ből:

“…Cinkota község most már Nagy-Budapesthez tartozik. Itt a helyiérdekű villamos vasútnak volt azelőtt egy megállóhelye, amelyet ,,Caprera”-nak neveztek, ennek közelében pedig hajdani kőbánya van, amit később agyag- és homokbányának használtak; ma már alig használják. Ennek falaiban jobbára partifecskék (Riparia riparia) szoktak fészkelni, de a legutóbbi években elmaradtak innen. Már régebben beszélte nekem egy ismerősöm, hogy 1925 július havában ennél a bányánál két gyurgyalagot látott. Akkor csak kivételesen tartózkodhattak ott, mert más években ugyanott senkinek sem sikerült gyurgyalagot megfigyelnie. 1952. július 17-én közölte velem Kása István, hogy amikor délelőtt a helyiérdekűvel arra utazott, 5-6 gyurgyalagot látott, s közöttük kettőt, amelyek berepültek a bánya falában levő lyukak egyikébe. Az egyik gyurgyalag vitt is valamit a csőrében.
VII. 20-án ellátogattam a bányához. Először 3 gyurgyalagot láttam magasabban keringőzni, de ezek hamar eltűntek. Rövidesen jött azután egy magános példány, s ráült a villamosvasút vezetékére. A csőrében valami vastag rovart tartott, alighanem poszméhet. Mihelyt kissé hátrább húzódtam, azonnal berepült a bánya falában levő egyik lyukba, s rövidesen megint kijött, de már üres csőrrel. Kezdetben ez a madár vagy a párja csak kb. 5 perces időközökben jött élelemmel, de úgy du. 1/2 5 tájban valósággal gyors etetés kezdődött. A gyurgyalag – én úgy láttam, hogy mindig ugyanaz a madár – alighogy kijött a lyukból, csaknem nyomban, még ott a bányában elkapott valami repülő rovart, s már vitte is a lyukba. Nem is egészen 5 percnyi időtartam alatt legalább 6-7 etetést sikerült meg­számolnom. Egész bizonyossággal csak egy pár költését állapíthattam meg, valószínű azonban, hogy további 2 v. 3 pár is akart itt fészkelni. Ezek után a gyurgyalagot, mint „fészkelőt” kell Nagy-Budapest madarainak jegyzékébe felvenni.”

Dr. Doming Henrik” /Aquila a Madártani Intézet évkönyve 59-62. évfolyam
A bánya használata a Rákosi-korszakban – az 1949-es államosítást, majd Cinkota Budapesthez csatolását követően – némileg alábbhagyott. 1950-ben Cinkota is Budapest közigazgatási egysége lett, és a település az újonnan létrehozott XVI. kerülethez került. Ekkor még számos utca számozott nevet viselt, így az eredeti 1890-es évek körül nyitott bányamedret övezők is. A Négyszázharminckettedik (432-ik) utca az 1950-es évektől lett Csobaj, az Ezerhatszáznegyvenedik (1640-ik) pedig 1974-ben Kukoricás, mely mellett akkor még hatalmas szántóföld terült el, amit az 1970-es évek közepétől kezdtek homok és sóderbányaként kitermelni. A 21. században itt lakók szinte már csak ezt ismerik Csobaj-bányaként (eredetileg Csobaj utcai bánya, mivel bejárata onnan nyílt).. Ekkortájt kapta az akkori bányaterület melletti utca a Csobaj nevet. Az, hogy az utca miért egy Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tokaji járásában fekvő település nevét kapta, ismeretlen, ahogy az átnevezés pontos dátuma is. A kerületben több utcanév is más, alföldi település nevét kapta, hogy ne menjünk messze, az utcára merőleges Csépa is Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Kunszentmártoni járásban található község.

Termelés, szennyezés és helyreállítás (1971-1999)

A bánya Csobaj utca melletti, elsőként kiaknázott részét egészen az 1970-es évek elejéig használták, majd az 1970–80-as években a bányászat befejezése után feltöltötték, rekultiválták.
Mint ahogyan ez minden mélyebben kitermelt kavicsbányánál megtörténik, itt is keletkeztek bányatavak, amelyeket aztán betemettek. A Népszabadság első alkalommal 1984-ben írt a cinkotai bánya kapcsán, erről a részről, „Hol van itt környezetvédelem?” címmel. Az újság arról számolt be, hogy a Lucernás, Biztató és Csobaj utca közötti bánya mélyére – a körzet lakóbizottsági felelősének elmondása szerint – napi 100–120 teherautó hordta a hulladékot és építési törmeléket a tájrendezési (azaz rekultivációs) munka keretében.
Az 1980-as évek közepén-végén a helyreállítási folyamat az akkori gyakorlat szerinti utolsó mozzanatokkal, a talajjavítással és a befüvesítéssel együtt ért véget. A kerületi tanács mezőgazdasági céllal szerette volna hasznosítani a területet. Ez, a Csobaj utca mentén található rekultivált bányatelek 1990-ben önkormányzati tulajdonba került. A máig (2021)kerületi tulajdonban lévő ingatlan jelenleg egy gyepes-fás-ligetes zöldterületet alkot.

A régi bánya helyett egy új, nagyobb nyílik

Miután a tanács 1974-ben a Szilas Termelőszövetkezet és az Aszfaltépítő Vállalat közös kezelésébe vonta a bányát, megkezdték feltárni a HÉV-sínek alatti szántót is. Az 1980-as évek végére ez a bányaterület elérte a Biztató utca vonalát és a terület kitermelését abbahagyták. Mielőtt azonban ezt a medret szintén rekultiválhatták volna, jött az 1990-es évek, és a bánya kárpótlásként körülbelül 264 természetes személy magántulajdonába került.

1963
1971
1977
1984
1988
1992
2000
2021
Előző
Következő

A Csobaj utcai bányáról készült légifelvételek (1963-2021)

Csobaj-bánya a kultúrában

1987-ben itt forgatta a Gyöngyössy Imre, Kabay Barna rendezőpáros német-magyar koprodukcióban készült “Cirkusz a holdon” című játékfilm cirkuszi (belső) jeleneteit. A rendezőpáros akkorra, már számos nemzetközi elismeréssel büszkélkedhetett, hiszen 1983-as “Jób lázadása” című filmjüket többek között Oscar-díjra is jelölték a legjobb külföldi film kategóriában.

A történet “nem a holdon játszódik, hanem egy polgárháborútól gyötörtetett világban, sajátos nézőszögből: a gyerekekéből. Itt csupán a cirkusz (egy létező cirkuszról van szó) a bizonyosság; egyetlen hely, ahová menekülni lehet, amely védelmet nyújt a testvérháború gyilkos szenvedélyei között.”

A bánya nem csak film, de videóklip helyszínként is feltűnt már. 1998-ban az Ámokfutók együttes  készítette itt  “Csak a csillagok” című dalának videoklipjét.

Pusztítás és élet (2000-2020)

Körülbelül 2000-ig nem történt semmi azon kívül, hogy a helyi lakosság elkezdte szabadidős tevékenységeire használni a területeket. A homokbuckákon motorosok és biciklisek, a közöttük megbúvó bányatavaknál fürdőzők, napozók és horgászok hódoltak kedvtelésüknek, vagy épp tettek egy könnyű kirándulást a lassacskán élettel (növényekkel és állatokkal) megtelő vízpartok mentén és a még a rendszerváltás előtt befüvesített, addigra ritkásan bokrokkal, fákkal tarkított, újjáteremtett Csobaj utca menti dombsíkon. A hajdan volt bányaterületek alatt a domb szoknyája is beépült, a következő évtizedben pedig teljesen körbeölelték a házak.

2000-ben a cinkotai bánya másodszor is megjelent a Népszabadság hasábjain („Csobaj-bányai pihenőpark?” címmel), csak ezúttal a másik, az Árpádföld fele eső rész miatt. A lakosok (akik megszokták már a szabad bejárásukat az addig 264 ember magánbirtokára) a terület jövője kapcsán aggodalmaiknak adtak hangot a helyi újságban és figyelmet kaptak a meredek partfalakon költőüregeket kialakító és megtelepedő védett partifecskék is.

Az ekkor még aktív bánya (ami a rekultiváció időtartamáig tart) felettes hatósága Bányakapitányság volt, ami szükségesnek tartotta a partfalak feltöltéssel történő megtámasztását legalább részben, hogy elhárítsák például a meredek falak, szakadékok miatti balesetveszélyt. Ahogy az a Népszabadság 2002-es „Veszélyben a Csobaj-bánya?” című cikkéből tudható, az üzemeltetési jog időközben a Szilas TSZ jogutódjától egy vállalathoz, a Generál Holding Kft.-hez került, amely sitt-lerakóként akarta hasznosítani a bányamedret. Bár a cég a meredek partfal megtámasztására kapott megbízást, a billencsek a bánya területén lévő kis tavak partjára hordták az agyagos földet, sittet, betontörmeléket. Az egyik tavacskát és így annak élővilágát már ekkor sikerült eltüntetniük, a másikat ekkor „még csak” egy átjáró gát vágta ketté, de kisebbik felének feltöltését már elkezdték. A kerületi önkormányzat környezetvédelmi bizottsága szót is emelt amiatt, hogy a használt anyagok szennyezhetik a környezetet és a felszín alatti vizeket, illetve hogy a nehéz gépjárművek, teherautók útvonala zavarja majd a lakosságot. Ekkor került ismét előtérbe az Afrikából évről-évre visszatérő parti fecskék és gyurgyalagok védelme, melyeknek egyedei százasával telepedtek meg a bánya partfalain vájt költőüregekben.
Nem ért sokat a területen illetékes Bányakapitányság határozata sem, mely kimondta, hogy a munkához kizárólag ellenőrzött és átvizsgált talajt, anyagot használhatnak, építési és bontási törmelék a bizonytalan eredet és szervesanyag-tartalom miatt nem kerülhet ide; veszélyes, kommunális és bármely bomló hulladék beszállítását pedig meg kell akadályozni.
Partifecskék és gyurgyalagok egykori költőüregei a bánya partfalában
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség szakértője helyszíni szemle nyomán jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a rézsű alapjába idegen eredetű töltési anyag is került és figyelmeztette a munkálatokat végző cég képviselőit, hogy a partfalban védett madarak, és körülbelül háromszáz partifecske-fészek található, amelyek zavarása költési időben tilos.
A környéken lakók lakógyűlésen tiltakoztak – amin részt vettek a tulajdonosok képviselői is – a Csobaj bánya gödreiben kialakult állat- és növényvilág pusztulása és a csendes kertváros nyugalmát felborító zajos, poros tevékenység ellen. A környékbeliek kifogásolták azt is, hogy a munkálatokhoz nem kérték ki hozzájárulásukat, ezért a bányakapitányság felszólította a vállalkozót a munkák azonnali leállítására mindaddig, amíg a terület tulajdonosainak írásbeli hozzájárulását megszerzik. A felhívás, majd az akkori polgármester és a XVI. kerületi rendőrkapitány közreműködése nyomán a munkálatokat leállították, így a partfal üregeiben fészkelő védett parti fecskék élőhelyének csak egy része sérült.

Feltöltés 2008 januárjában – Szedő István fotója

Ezt követően 2008 januárjában kezdődött el ismét a terület intenzív feltöltése. A tulajdonosok között megjelent egy jogi személy is, a nemsokkal korábban alapított CSOBAJ Ingatlanfejlesztő és Ingatlanhasznosító Kft., mely üzemeltetési jogot, és a feltöltéssel párhuzamosan (2006-2018 között) a többszáz résztulajdonos kivásárlásával szinte teljes tulajdonjogot szerzett az osztatlan közös ingatlanon. Bár az önkormányzat építési engedélyhez kötötte volna a bánya feltöltését, ezt a Közép-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal felülbírálta. Saját jogkörében kiadta az engedélyt a bánya hasznosítására. A kerület ezután, mivel a Bányakapitányság határozatában megvolt erre a lehetőség, a bírósághoz fordult, azonban az, a keresetet elutasította mondván, a XVI. kerületi önkormányzat nem fellebbezhet, mert építési hatóságként is benne van az eljárásban, a kettő pedig együtt nem lehetséges. Így a kerület már csak annyit tehetett, hogy a teherautók által használható útvonalat bizonyos feltételekhez kötötte. A feltöltőknek igyekezniük kellett a munkálatokkal, hogy még a parti fecskék és a gyurgyalagok menetrendszerű érkezése előtt megszűntessék a védett madarak megtelepedésére alkalmas partfalakat. A cél elérése érdekében az önkormányzat által szabott feltételeket és a kijelölt útvonalakat többször is figyelmen kívül hagyták.

A 2008. május 7-ére datált ‘Budapest XVI. kerület Integrált Városfejlesztési Stratégiája’ a Cinkotán és elsősorban a helytörténeti jelentőséggel is bíró, a csömöri HÉV-vonal és a Szilas-patak közötti területről: rendezett, de a természeti lehetőségek jelenleg nincsenek megfelelő módon kihasználva, a rekreációs funkciók alig léteznek. Mivel az elmúlt években egyre gyorsuló ütemben zajlott a hagyományos kertvárosi, falusias területek beépítése, amely az utolsó időszakban az intenzív lakópark építésekbe fordult, a közösségi zöldfelületek megőrzése, rehabilitációja és közösségi célokra hasznosítása különösen fontos feladatot jelent.”
2008-ban a kerületi szabályozási terv szerint az önkormányzat tulajdonában, a Csobaj utca mellett közpark, a még aktívnak számító bánya pedig speciális, jelentős zöldfelületű intézményi területként volt nyilvántartva. Ekkortól lett kerületi akcióterület „Csobaj‐bánya környékének rendezése” néven, illetve a kerület környezetvédelmi programjában a talaj- és vízvédelmi intézkedések (198/2008. (III. 26.) Kt. hat.) része. A rekultiváció alatt lévő bányában működő monitoring kút 2016-ig, mint érdemi szennyezést nitrátok tekintetében mutatott ki.

2015–2016-os jogszabályi változások alapján, a kerület városrendezési és építési szabályzata előírás szerint 2018-ban újult meg. A fővárosi településszerkezeti terv határozza meg a még beépítetlen területek tervezett területhasználatát, a szabályozási terv pedig beépítésük lehetséges építési paramétereit szabályozza. A kerület belterületén, a beépített területek közé ékelődve több helyen is található ilyen beépítetlen területek között a legnagyobb egybefüggő beépítetlen terület a cinkotai bányató (ami a Naplás-tó után a kerület második számú felszíni állóvize) és annak környezete, amelynek összterülete körülbelül 25 hektár, különleges rekreációs terület-felhasználási egységbe került, funkciója szerint a környező lakóterületek kiszolgálására.
Bár a Pest Megyei Kormányhivatal Bányafelügyeleti Főosztálya 2017 májusi határozatában törölte a „Budapest XVI. kerület I. – homok, kavics” megnevezésű bányatelket a nyilvántartásából, 2018 áprilisában a Bányafelügyelet adatszolgáltatása alapján az újra tájrendezés alatt állt. Az e melletti, önkormányzati terület egyik része szintén “különleges, szabadidős, rekreációs rendeltetésű”, a másik “zöldterület – közpark” építési besorolást kapott. A képviselőtestület júliusban szavazta meg a 21/2018.(VII.6.) önkormányzati rendeletet, azaz röviden a K.É.Sz.-t.
Egy évvel később, lakossági fórumon ismét felmerült a magánbánya problémája, ahol a polgármester elmondta, hogy bár elkezdték ismételten föltölteni ezt a területet, az önkormányzat a lehetőségei szerint megakadályozta azt – perben is állt a két fél az adózás miatt, de a jogvitát abban az eljárásban a vállalkozó nyerte. Kérdésre a 2020 júniusi képviselő-testületi ülésen is elhangzott, hogy a tulajdonos (vagy megváltozott, vagy átalakult, de) új néven kezdeményezte, hogy szeretné ezt a területet feltölteni, és ide ingatlanokat építeni. 2020 novemberében a polgármester tiltakozását fejezte ki a Budapest Főváros Településszerkezeti Terve és Budapest Főváros Rendezési Szabályzata felülvizsgálatának végső szakmai véleményezése keretében, hogy a Védelmi, korlátozási területek tervlapon az ún. Csobaj-bánya területének “Ásványi nyersanyag lelőhely” a jelölése, hiszen bejelentés szerint a rekultiváció ott már befejeződött. Decemberben „szivárgott ki” először a Kertvárosi Idősek Otthona és Közösségi Központ felépítésének lehetősége, majd 2021-ben került nyilvánosságra a terv, mely szerint a Csobaj utcai önkormányzati telek Kukoricás utcához eső részén valósulhat meg, mellette pedig egy közösségi parkot alakít ki az önkormányzat.

Közelmúlt (2021) - Civil szerveződés

2021 márciusában kerületi civilek természetvédelmi- és lokálpatrióta csoportosulása a Facebook felületén kezdett szerveződni. Létrejött a “Mentsük meg Csobaj-bányát” fb-oldal és a hozzá tartozó “Önkéntesek Csobaj-bányáért” csoport. A kezdeményezők céljai között szerepelt a bánya további feltöltésének és beépítésének megakadályozása, a terület élővilágának megóvása és bemutatása, valamint az illegális hulladéklerakás megszüntetése. A csoport tagjai első akciójukként szemétszedési akciót hírdettek, melyhez a Kerületigazda is csatlakozott, biztosítva a gyűjtéshez szükséges eszközöket és az elszállítást. Az önkormányzati tulajdonban lévő telken és a bányató partján körülbelül 80 zsák szemetet gyűjtött össze két tucat önkéntes.

Összefogás a bányató betemetése ellen

2021 áprilisának első napjaiban a csoport tagjai arról szereztek értesülést, hogy a CSOBAJ Kft. – a bányaterület nagyobbik, magánkézben lévő részének többségi tulajdonosa –  még abban az évben betemetné a bányatavat és hozzákezdene az ingatlan beépítéséhez. A civilek a kerületvezetés tájékoztatása után nyílt levélben fordultak segítségért Karácsony Gergely Főpolgármesterhez. Kerületi szinten is széleskörű egyetértés alakult ki abban a kérdésben, hogy a vizes élőhely megőrzendő érték és hogy egy esetleges feltöltés és beépítés nem szolgálná sem a természet, sem a helyi lakosság érdekeit. A nyílt levélhez az alábbi személyek és szervezetek csatlakoztak:

  • Abonyi János, XVI. kerületi önkormányzati képviselő
  • Dobre Dániel, XVI. kerületi önkormányzati képviselő, FIDESZ Kertváros frakcióvezető
  • Csizmazia Ferenc István, XVI. kerületi önkormányzati képviselő, MSZP
  • Hollai Gábor, XVI. kerületi önkormányzati képviselő, Momentum
  • Mizsei László, XVI. kerületi önkormányzati képviselő LMP-Zöldek, a képviselői testület Környezet és Klímavédelmi Bizottságának elnöke
  • Kőmüves József, az LMP XVI.-XVII. kerületi szervezeti elnök
  • Lengyel Patrik, a Momentum Mozgalom XVI. kerületi szervezetének elnöke
  • Nemes Gábor, XVI kerületi önkormányzati képviselő, Demokratikus Koalíció
  • Szatmáry Kristóf, a XVI. kerület országgyűlési képviselője, FIDESZ
  • Szász József, alpolgármester, XVI kerületi önkormányzati képviselő, FIDESZ
  • Vadász Dániel, XVI. kerületi önkormányzati képviselő, független
  • Vajda Zoltán, XVI. kerületi önkormányzati képviselő
  • CIVIL 16 Egyesület – aláíró Schaffer Viktor, elnök
  • Magyar Kétfarkú Kutya Párt – aláíró Kovács Gergely, társelnök
  • Naplás Természetjáró, Természetvédő, Kulturális és Szabadidősport Egyesület – aláíró Klenczner István, elnök
  • Sétáló Budapest – aláíró Bodrog Zoltán, szakmai vezető

A Mentsük meg Csobaj-bányát fb-oldal önkéntesei a nyílt levélen túlmenően rádiós és televíziós megjelenéseken, Facebook-posztokon, blogbejegyzéseken, illetve szórólapos kampány indításán keresztül igyekeztek tájékoztatni és aktivizálni a helyi lakosságot és a közösségi médiában is tematizálni a veszélyt.

Végül a kerület Polgármestere Kovács Péter a tulajdonosok képviselőjével folytatott egyeztetése után arról tájékoztatta a lakosságot, hogy a Kft.-nek nem áll szándékában a bányató betemetése.

Csobaj-bánya története jelenleg is íródik, ezért az oldalt a közelmúlt eseményeivel folyamatosan frissítjük!

Amennyiben a fentieket szeretnéd kiegészíteni, pontosítani, úgy kérnünk, vedd fel velünk a kapcsolatot!