Mészáros Ádám: Ez a faj a Cinkotai bányatóban él és fejlődik, így a faj előkerülése igen komoly eredmény!
Szerkesztette: Tóth Gergely Dávid / Fotó: Ifj. Bebesi Zoltán / 2022.06.20., hétfő 15:10
Mészáros Ádám: Ez a faj a Cinkotai bányatóban él és fejlődik, így a faj előkerülése igen komoly eredmény!
A „Mentsük meg Csobaj-bányát” facebook-oldal felkérésére 2022. júniusában fél napos felmérés készült a Cinkotai-bányató rovarvilágáról. A terepi vizsgálatok egy olyan fokozottan védett szitakötőfaj jelenlétét is igazolták, melyet Budapesten eddig mindössze néhányszor észleltek, így megjelenése igen izgalmasnak mondható. Ennek apropóján Mészáros Ádámmal a felmérést vezető biológussal, rovarásszal, környezeti nevelővel készítettünk interjút!
Pontosan mi a szakterülete és mivel foglalkozik a hétköznapokban?
Hidrobiológusként a szakterületem a vízi makrogerinctelenek, köztük is főképp a kérészek, a vízibogarak és a szitakötők faunisztikája, ökológiája, természetvédelme. Jelenleg PhD hallgató vagyok az ELTE Környezettudományi Doktori Iskolájában és az Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Vízi Ökológiai Intézetben (VÖI), különböző vízi ízeltlábúak biofizikai témájú kutatásával foglalkozom. Élőhely- és fajfelméréseket is végzek, kifejezetten a vizes élőhelyek és a vízi ízeltlábúak szempontjából, emellett környezeti nevelőként is tevékenykedek, mivel kiemelten fontosnak tartom a rovarvilág népszerűsítését az érdeklődő gyerekek és felnőttek számára.
A Kertvárosban élők alighanem a Naplás-tó melletti éjjeli lepkészések előadójaként ismerhetik Önt! Nekem is volt szerencsém részt venni egy ilyen izgalmas eseményen. Elmesélné röviden, hogyan zajlik egy ilyen bemutató és mi a célja?
A bemutató során megvilágítunk egy kifeszített lepedőt egy nagyteljesítményű higanygőzégővel és a fény ereje a lepedőhöz vonzza a különböző este, illetve éjjel aktív rovarokat. A bemutató közben igyekszünk a minél pontosabb fajszintű azonosításra, amely akár történhet határozókulcsból, akár pedig a résztvevő szakértőknek az ismeretanyagából, háttérismeretéből is.
Alapvetően ilyenkor nem a különleges állatok fogása a cél, hanem a közönség bevonása a természetvédelembe, illetve az, hogy megismerjék az emberek a rovarvilágot, mert sajnos nagyon sokan undorodnak, viszolyognak a rovaroktól. Nagyon sok embernek nem szimpatikusak az éjjeli lepkék. Nagyon sok ember nem szereti a bogarakat sem. Azonban ilyenkor, egy ilyen bemutatón, amikor a gyerekek kézről kézre sétáltatják a szitakötőket, lepkéket, testközelből ismerhetnek meg különböző nagytestű bogarakat, akkor ez egy kifejezetten jó érzékenyítő program számukra. A Naplás-tónak ráadásul emellett különleges élővilága is van, ami egy plusz adalék, így ott egy éjjeli lepkész bemutatón, vagy egy nap közbeni rovarász kiránduláson igen sok különböző fajjal találkozhatunk.
A Naplás-tó, mint Budapest legnagyobb tava gyakran kerül rivaldafénybe, de a XVI. kerületben van egy jóval kisebb, eldugottabb tavacska is, ami már kevesebbek által ismert, ez a Cinkotai bányató. Gyakorinak mondható, hogy ilyen bányatavakban a szitakötők, illetve a vízirovarok szempontjából gazdag az élővilág?
A vizes élőhelyek viszonylag könnyen regenerálódnak és a kavicsbányatavak kifejezetten vonzóak lehetnek olyan rovarok számára, melyeknek a természetes élőhelyei már megfogyatkozóban, eltűnőben vannak. A vízirovarok repülés közben keresik fel újabb élőhelyeiket. Mindenki megtapasztalhatja, hogy akár egy kis kerti tóba is igen hamar beköltözhetnek a különböző vízi rovarok, például a vízibogarak, vagy a vízipoloskák, illetve a szitakötők is viszonylag rövid idő alatt felfedezik maguknak a nagyobb kiterjedésű, újabban létrejött vizes élőhelyeket. Mivel ez a kavicsbányató már régebb óta ott van, ezért teljesen egyértelmű volt számomra, hogy diverz vízi élővilágot fogunk találni.
A felmérés során milyen állatcsoportok kerültek a fókuszba és mi mondható el ezeknek a helyzetéről, számosságáról?
Eddig egy fél napos felmérés zajlott le idén június 15-én és ebben a főképp a szitakötők és a vízibogarak kerültek elő nagyobb fajszámban. Ilyenkor június közepén elég nagyszámú szitakötő fauna észlelhető, mivel ekkor a szitakötőknek számos faja repül. Ezzel megkönnyítik az észlelést, illetve vízihálózással a lárvák is begyűjthetőek, vizsgálhatóak. A terepi felmérés és a korábbi észlelések adatai alapján összesen
24 szitakötőfaj jelenléte ismert eddig a területről, ám a fauna biztosan eléri a 30 fajt is, ami a hazai Odonata-fauna (65 faj) közel fele!
Úgy tudjuk, hogy szakmai körökben már a felmérést megelőző napokban felröppent a híre egy különleges faj észlelésének. Ön előzetesen mit hallott erről?
Egy helyi lakos, Ifj. Bebesi Zoltán hobbi természetfotós a területen járva szitakötőket fényképezett június elején és elég nagy fajgazdagságot tapasztalt, mi több, a gyakori és a közepesen gyakori fajok mellett egy fokozottan védett közösségi jelentőségű, Natura2000 jelölő fajra is bukkant, a lápi álarcos-szitakötő egy hím példányára.
Mivel ez a faj viszonylag ritkának számít, ezért a szakmai körökben hamar elindult ennek az érdekes adatnak a híre és a MME-től Lendvai Csaba (az egyesület Budapesti Helyi Csoportjának Titkára – szerk.) is a faj keresésére indult, aki ott szintén sikerrel találta meg a lápi álarcos-szitakötőt. Aztán a felmérésre Bebesi Zoltánnal ketten érkeztünk június 15-én és a kora délutáni órákban mi is észleltük a faj egy hím példányát, Zoltánnak pedig szép fotókat is sikerült készítenie az egyedről.
Valószínűleg a faj nem egyetlen példányban van jelen és nem az a helyzet áll fenn, hogy három alkalommal ugyanazt az egy példányt láttuk. Valószínűbb, hogy egy kisebb, azonban így is jelentősnek számító állománya él a tóban. A kavicsbányatavak jelentik az alternatív élőhelyeket ennek a veszélyeztetett fajnak, melynek a természetes élőhelye degradált, vagy már teljesen eltűnt. Erről egy nemrég megjelent tudományos szakcikkben is olvashatunk.
Ennek a szitakötőfajnak mit lehet tudni a természetvédelmi értékéről, esetleg a törvény általi védettségéről?
Ez egy fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft példányonként.
Ez a második legmagasabb kategória gerinctelen állatfajok esetében. Emellett közösségi jelentőségű, azaz Natura2000 jelölő faj.
A lápi álarcos-szitakötő elterjedését figyelembe véve a faj felbukkanása itt Cinkotán, mennyire mondható jelentősnek?
A legértékesebb előkerült faj vitán felül a lápi álarcos-szitakötő. Ennek a fokozottan védett, közösségi jelentőségű fajnak igen kevés publikált budapesti adata ismert és országszerte is szórványos elterjedésű. A kavicsbányatavak másodlagos élőhelyként szolgálnak a faj számára, mivel természetes élőhelyei igencsak megfogyatkoztak. Jelen előkerülési adata alapján kijelenthető, hogy ez a faj a Cinkotai bányatóban él és fejlődik, így a faj előkerülése igen komoly eredmény!
Ezek a szitakötők milyen életmódot folytatnak?
A Lápi álarcos-szitakötő lárvái a sekély 1-1,5, de legfeljebb 3 méter mély mederben a hínár és mocsár növényzet között tartózkodnak és általában a felső fél méteres vízrétegben az üledék felszínén fordulnak elő. A lárvája ragadozó. Főleg vízi makro-gerinctelenekkel táplálkozik. A fejlődés irodalmi adatok szerint rendszerint 2 évet vesz igénybe, azonban feltételezhető, hogy Magyarországi, síkvidéki körülmények között akár egy év alatt is kifejlődhet.
Ciklikusan egy tavaszi fajról van szó, repülése áprilistól július közepéig tart. Nem valószínű, hogy a Caprera-patakból repültek oda a példányok, ugyanis nem pataklakó fajról van szó. Kifejezetten szereti a fertőket, mocsarakat, lápokat, kis tavakat, holtmedreket, tározókat, halastavakat és a most megjelent publikációk, illetve korábbi tapasztalatok alapján is kijelenthető, hogy a kavicsbányatavak is fontos élettérnek minősülnek a faj számára.
Más különlegesnek, ritkának vagy esetleg védettnek mondható állatfajt is sikerült feljegyezniük?
A félnapos felmérés során további három védett szitakötőfaj is előkerült, a kisfoltos laposacsa, a zöldszemű karcsúacsa és a mediterrán légivadász. Ezek mellett a www.izeltlabuak.hu közösségi adatgyűjtő weboldalon találkoztam egy díszes légivadász adatával is, amely azonban szinte biztosan nem a helyszínen fejlődött, és ami inkább a közeli Szilas-patakból kóborolhatott át. A 4 védett szitakötőfaj közül 3 igen jelentős számban fordul elő a tóban, ez a terület értékét jelzi.
Lepkék közül három védett, de gyakori fajt észleltünk, a csőröslepkét, a kis színjátszólepkét és a nagy gyöngyházlepkét. Mindezeken felül védett óriás-tőrösdarazsat, védett pettyes gőtéket és a madarak közül fokozottan védett törpegémet is megfigyeltünk.
Mennyire mondható teljeskörűnek egy ilyen fél napos felmérés? Ön szerint potenciálisan milyen fajok kerülhetnének még elő, ha teszem azt más módszerekkel, eszközökkel, esetleg más napszakokban, vagy az év más időszakaiban megismételnék a vizsgálatokat?
A félnapos felmérés kifejezetten nem mondható teljeskörűnek. Ez arra volt alkalmas, hogy a június közepén repülő szitakötőfajok egyedeit alaposan meg tudjuk vizsgálni, erről egy fajlista készüljön, és azt a fajlistát kiegészítsük más vízi és szárazföldi ízeltlábú adatokkal.
Ahhoz, hogy teljeskörű képet kapjunk a terület védett ízeltlábú faunájáról, ahhoz mindenféleképp több felmérés, optimális esetben egy monitoring elvégzése lenne szükséges. Örülnék, ha a Naplás-tóhoz hasonlóan a Cinkotai bányatónál is megvalósulna egy éjjeli lepkészős, és egy nappali tókerülő rovarász program.