Dögkút helyett békabölcsőt!
A Szilas-patak KRESZ Park szomszédságában található egykori mészoltó telep betonmedencéi évről évre több tízezer védett kétéltű halálát okozzák pusztán azzal, hogy függőleges falaikkal csapdába ejtik a szaporodni érkező békákat és az ott kifejlődő utódokat. A halálos csapda nem csak kétéltűeket, de az emlősöket és a védett madarakat is tizedeli. A természetvédelmi kár több száz millió forintra is rúghat évente!
A tavasz a legtöbb állat számára a szaporodás időszaka. Nincs ez másként a kétéltűeknél, békáknál sem, amiknek egy része (pl. erdei béka, barna varangy) ilyenkor szárazföldi élőhelyéről szaporodásra alkalmas tavakhoz, vagy lassú folyású vizekhez, holtágakhoz vándorol.
Természetes körülmények között ezek az állandó, vagy időszakos víztestek mind a bejutást, mind a kijutást tekintve könnyen megközelíthetőek a békák számára, amik aztán robbanásszerű mértékben kezdhetnek reprodukcióba. A nőstények egyenként több ezer petét is leraknak, melyekből napok, hetek alatt ebihalak, majd kisbékák tömegei fejlődnek ki. Ezzel szemben az egykori mészoltó telep esővízzel töltött medencéi bármennyire is hívogatóak a kétéltűek számára nem teszik lehetővé a távozást, így a békabölcsők évről évre dögkutakká változnak.
A 8 darab betonmedence egyenként 10-15 méter hosszú és 5 méter széles, mélységét tekintve pedig nagyjából 3 méteres. A gödrök alján a tavaszi időjárástól függően akár 1 méternyi esővíz is felgyűlhet mindenféle kapaszkodó nélkül.
Nem csak a vízben szaporodni vágyó, de amúgy szárazföldön élő békáknak is megoldhatatlan feladványt jelent a betonmedencékből való kijutás. Beszámolók szerint évről évre madarakat pl. kiskacsákat is foglyul ejtenek a magas falak és valóban, ottjártunkkor egy kifejlett egerészölyv oszló tetemét is kiemeltük a vízből.
Az egykori mészoltótelep maradványainak is helyet adó ingatlan jelenlegi bérlőjének szerencsére feltűnt a súlyos ökológiai csapda és szakértői segítséget kért egy helyi kétéltű-szakértőtől, akihez Csobaj-bánya önkéntesei is csatlakoztak. Három nap leforgása alatt 218 erdei békát, 85 barna varangyot, 3 nagy tavibékát, 1 pettyes gőtét, 1 levelibékát és 17 nagy festékes vödörnyi erdeibéka-petét mentettünk ki, amik amúgy elpusztultak volna. A felnőtt, már peterakáson túlesett békákat a közeli erdőben, míg a gőtét, a tavibékákat, a peterakás előtt álló erdeibékákat és barna varangy párokat egy olyan közeli vizes élőhelyen engedtük el, ahol amúgy is dokumentált volt a jelenlétük.
Magyarországon minden kétéltűfaj védett, a mentés döntő többségét adó békafajok (erdeibéka és barna varangy) egyedei pedig egyenként 5 000 Ft-os természetvédelmi értékkel bírnak, melybe nem csak a kifejlett példányok, de az ebihalak és a peték is beletartoznak. Becsléseink szerint a 300 feletti felnőtt egyed mellett (vödrönként átlagosan 6 000 petével számolva) nagyjából 100 ezer petét gyűjthettünk be, melynek természetvédelmi értéke alsó hangon is elérheti a fél milliárd forintot. A mészoltótelep évtizedek óta bezárt, így minden bizonnyal ez kétéltűmennyiség az óta minden évben csapdába esik és elpusztul.
A budapesti patakok mesterséges szabályozásának egyik nagy hátulütője, hogy ezen folyóvizek öntésterületei a múltszázad folyamán eltűntek. A mocsaras részek, a tocsogók, melyek korábban a kétéltűek és számos más állatcsoport számára valódi édenkertet jelentettek egyszeriben elpárologtak. A szabályozásokat követően a kétéltűeknek nem sok alternatívájuk maradt a szaporodásra, így a víz jelenléte mágnesként vonza a környék állatait.
A probléma hosszútávú kezelésében megoldást jelentene halmentes „békabölcsők”, vagyis kisebb tavacskák kialakítása, melyekben a környék kétéltűi tavasszal szaporodni tudnának. Ennek hiányában a populáció mérete tovább zsugorodhat és idővel marginálissá válhat. A kétéltűek szaporodóhelyeinek biztosítása nem öncélú elképzelés, ugyanis a tápláléklánc részeiként más ragadozók táplálékbázisát is erősítenék, így számbeli növekedésük áttételesen a hüllő- és madárvilág gyarapodását is szolgálná!